Csütörtök délután indultunk, éjszakát a buszon töltöttük, rövid és rendszeres pihenőkkel.
A tenger és a tavasz köszöntésének napja:
Nem éppen a megszokott módon indult ez a nap, egy buszon ébredtem miközben balra lent a napsütésben a kék tengert láttam. Majd áthaladtunk az olasz-francia határon és megálltunk a Francia Riviéra egyik leghangulatosabb kisvárosában, a citromok fővárosában, Mentonban. Reggeli kávéinkat és szendvicseinket már valamelyik kis sikátoros utcácskában fogyasztottuk el, élvezve a mediterrán hangulatot és a tavaszi időt. Valaki mondta is, hogy otthon biztosan irigykednek ránk munkába menet. Pár órával később tovább utaztunk a szállásunkra, hogy a délutánt már Antibesben tölthessük a part legromantikusabb városában. Járkáltunk a 2400 éves város központjában és a várfalakon, megnéztük a Grimaldi palotát is. Később lehetőségünk volt elmenni a Marinelandba, ami Európa legnagyobb vízi állatparkja. Nekem a legjobban a delfin-show tetszett pedig csoportvezető a gyilkos bálna-bemutatóra esküdött, de jópofák voltak a pingvinek és a fókák is. Aztán volt még egy hatalmas cápa-akvárium, tengerészeti kiállítás és a legvégén egy fényjátékkal fűszerezett bemutató is. Este nem voltak senkinek elalvási gondjai.
Monte Carlo napja:
Egyik elvetemült lakótársam ébresztett, aki képes volt felkelni hamarabb és kimenni a 200 méterre lévő tengerpartra reggeli kocogni. Hmm. Azt mondta már régen ki akarta próbálni! Nem semmi figura. Szóval hamar elindultunk és vártam már, hogy Eze Villagéba érjünk, ami a tenger fölé épült egy sziklára. Teljesen középkori hangulata volt a kisvárosnak és a panoráma az hihetetlen, főleg a tenger irányába. Sasfészeknek is nevezik a helyiek a települést. A nap hátralévő részét Monacóban és azon belül Monte Carlóban töltöttük, még az estét is. Ide egyszer mindenkinek el kell jönni! Leírhatatlan élmény, ami ott van. Látnivalókban és múzeumokban nincsen hiány. Jártunk az Oceanográfiai Múzeumban, a Hercegi Palotánál, az Egzotikus Kertben, bejártuk szinte az egész várost, a tengerpartot és a kikötőt is. Jachtok, sportautók és kaszinók között élveztük a szabadságot. Visszafelé a szállásra a buszon tudtam meg, hogy néhányan a buszról még öltönyt is hoztak aznap, hogy bemehessenek a Monte-Carlo Casinóba megkísérelni a lehetetlent: nyerni Monte Carló leghíresebb kaszinójában. Nem volt lehetetlen! Másnapi programra nem is jöttek a srácok úgy megünnepelték némi francia borral és pezsgővel. :)
Parfüm, fesztiválváros, hajókirándulás és buli napja:
Ezt a napon Grasséban kezdtünk, a francia parfümgyártás központjában. Voltunk gyárlátogatáson, majd egy hatalmas parfümáruházban volt vásárlási lehetőség is. Ebédünket már Cannesban fogyasztottuk el a filmfesztiválok városában, nem is akárhol: a híres Crosiette pálmafákkal szegélyzet körútján, a város finom fövenyes strandja szomszédságában. Tengeri herkentyűs turistamenüt ettünk, fincsi volt! Aztán megnéztük a Fesztivál Palotát, ami a város legmitikusabb helyének számít, majd az óváros két híres templomát és a XI. századból megmaradt őrtornyot és a mellette lévő várat. Délután hátralévő részét hajókirándulással töltöttük. Elmentünk, azaz kihajóztunk Lérius-szigetekre, ahol egy erőd is található. Ott raboskodott a francia történelem egyik legregényesebb alakja, a Vasálarcos. Este szintén Cannesban voltunk, élveztük a parkokat, a tengerpartot, a szökőkutakat, ahogyan minden ki van világítva, a sok embert és a nyüzsit. Este a szálláson össznépi borozást szerveztek a tengerparton, amiből végül buli kerekedett.
Főváros és az utolsó élmények begyűjtésének napja:
Kissé fáradtan, de törve nem, már mindenkit ismerve indultunk el Szt. Paul de Vencébe, az egyik legszebb provence-i kisvárosba. A település a hegyre épült és nagyon szépen megmaradt a középkorból. Kellemes sétánkat rövid buszozás követte, Nizzába indultunk. Először meglepődtem, hogy Franciaország ötödik legnagyobb városa, aztán láttam, hogy a Riviéra fővárosa cím, nem alaptalan. Széles tengerparti sétányok, luxushotelek és villák (nem olyanok mint a menzán!), paloták, üzletek sokasága, strandok, sok virág és pálmafa, szökőkutak, értékes gyűjteményű múzeumok jellemzik a helyet. Jártunk a városházánál, az Igazságügyi Palotánál, a Masséna Palotánál, a híres Negresco szállodánál, az Angol sétányon, a virágpiacon, a Bellanda toronynál, a Massena téren és lehetőség volt múzeumokba is menni. Mi inkább kifeküdtünk napozni a parton, mert olyan jó idő volt. Este még volt egy kis záróvacsora, majd 22:00 óra körül jött értünk a buszunk, hogy mindenki bánatára búcsút intsünk, eme pár feledhetetlen napnak.
Vasárnap a könnyes búcsú napja:
Kora délután már itthon is voltunk, útközben még összeírtuk egymás email címeit majd elbúcsúztunk mindenkitől. Ilyen jó tavaszi kirándulásra nem számítottam...:
