Izland egy természetes „vulkán-múzeum”, a mélységi erők „építészetének” bemutatóterepe, „skanzenje”! Útvonalunk mentén Dél-Izlandon a lefagyott Vatnajökull rejt tűzhányókat, DNY-on a Hekla rétegvulkán képe uralja a tájat, ÉNY pedig „rokonáé”, a lefagyott Snaefellsjökullé (20 km2-nyi a „csonthó” rajta!). A „tüzes hegyek” mellett az utóvulkanizmus különféle jelenségei is ámulatba fognak ejteni! A magasból vagy a tenger felől közeledve a szigethez, - szép időben - már messziről feltűnhet néhány égbe szökő, forrongó gőzoszlop, mintha mindenfelé nagy tüzek füstje csapna a magasba… A gejzírek közül (100-nál is több található a szigeten!) jó párat megcsodálhatunk! Az évekkel ezelőtt elszunnyadt „nagy öreg”, a Geysir szomszédjában még mindig „fickós” társa, a Stokkur viszonylag sűrűn lövelli ki a turistákat néha bizony „megfuttató” vízoszlopát… Elszökkenve előle kedvet kaphatunk bolyongani egyet a közeli csodás szolfatára- és fumarolamező színes kincsei között… Dél-Izland legkarakteresebb tájegysége, Európa legnagyobb jégmezejének, a Vatnajökullnak déli pereme. A tengerszint közelébe aláereszkedő gleccserkarok fotózása mellett itt jókat is barangolhatunk - például a morénadombokon vagy az állandóan fejlődő kavicsos-homokos olvadékvíz-mezőkön; utóbbiak Izland „klasszikus” tájegységén, a „sandurok földjén” találhatók, némelyik közülük több száz négyzet-kilométernyi „sekély tenger”…
