A téli túrázás szubjektív veszélyei (az emberi tényezők) - 3. rész

Az objektív veszélyforrásokat tőlünk függetlennek, a szubjektíveket elsősorban tőlünk függőnek mondjuk. Azonban vannak bizonyos objektív veszélyek, amelyek előre láthatóak, pl. egy mozgó kőtömb egy szakadékban, vagy a jól látható gleccserhasadékok...

LAvina a Magas-Tátrában

Lavina a Magas-Tátrában (fotó: Farkas Zsolt)

Hogyan csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?

Ha hegyi sportokat űzünk, tudatosan bizonyos kockázatot vállalunk. Teljes biztonságban csak akkor lehetünk, ha a hegymászásról teljesen lemondunk.

Nagyon fontos a személyes hozzáállás. Ha a hegyi sportot elővigyázatosan és visszafogottan végezzük, a vállalt kockázat viszonylag kicsi, azonban azt vakmerő magatartással, tudatlansággal jelentősen megnövelhetjük.
Ne keverjük össze a nehézséget a veszéllyel! A nehézségeket ugyanis megtanulhatjuk legyőzni, de a veszély továbbra is fennáll.
Próbáljuk a nagy kockázati tényezőket, azaz az olyan eseteket minimalizálni, ahol nagy a valószínűsége, hogy jelentős károk keletkezhetnek (halál, rokkantság).
Mi a legrosszabb, ami történhet? Például, ha a ködben egy gleccserhasadékba zuhanunk, miközben a kötél a hátizsákunkban van, vagy az, ha az egész csoportot elsodorja a lavina, és senki sem tud segítséget hívni.

Hogyan készüljünk fel a téli túrákra?

Minden túra információgyűjtéssel kezdődik, a túraprogram, az útvonal és a megfelelő időpont kiválasztásával, valamint a résztvevők szervezésével. Tájékozódunk az útvonalról és annak időigényéről, a környezeti viszonyokról, az aktuális időjárás- és hóviszonyokról, továbbá a résztvevőkről.

Tipp: Napjainkban az internet megkönnyíti ezt a feladatot, hiszen nagyon jó oldalak vannak, amelyeken tájékozódni lehet az aktuális lavina- és hó-helyzetről, megtekinthetjük a webkamerák képeit, stb. Ha mégsem lennénk biztosak a dolgunkban, akkor célszerű megkeresni a túracélpontunkhoz legközelebb eső menedékházat vagy a hegyi mentők bázisát, akik a legpontosabb információval tudnak szolgálni az aktuális helyi környezeti viszonyokról.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy túra kimeneteléért általában a túra szervezője a felelős, illetőleg az a személy, aki a legtapasztaltabb hegymászó, és akit a csoport elfogad irányítónak. Ezért minden túra előtt tisztázni kell a vezető személyét és szerepét, aki a teljes felelősséget viseli, és meghozza a döntéseket.

Emiatt különösen fontos mérlegelni a résztvevők összetételét, hogy kikkel indul el az ember túrázni. Az a legideálisabb összetétel, ha a társaság tagjai korábban már többször túráztak együtt, így ismerik egymás képességeit is. Ha azonban a résztvevők még nem voltak közösen túrázni, az több rizikótényezőt foglal magában, és kockázatosabbá teheti a túra kimenetelét. Így például kockázatot jelentenek a nem egyforma fizikai felkészültséggel, technikai tudással, tapasztalattal rendelkező emberek, vagy a szükséges felszerelések hiánya.

A csoporton belüli egymáshoz történő alkalmazkodás a túra sikerének egyik legfontosabb tényezője. Emellett a jó tervezés az élménydús és sikeres hegymászás kulcsa, amely számos veszélyes helyzettől és szenvedéstől óv meg.

Hegyi vezetővel vagy nélküle vágjunk neki?

A hegyi vezető dolga a csoport vezetése. Jogi szempontból nézve ő az, aki kötelezettséget vállal aziránt, hogy megvédi a csoportot a túlzott kockázattól. Aki csoportot vezet, az erkölcsileg odakötődik, és garantálnia kell a résztvevők testi épségét, érzelmi és szociális biztonságát. A vezető feladataihoz tartozik: a szervezési és biztonságot érintő feladatok meghatározása és elvégzése, az információgyűjtés, a döntéshozatal és a döntés megindokolása, valamint neki kell reagálnia a résztvevők problémáira és kérdéseire, probléma esetén pedig beavatkozni.

Vezetős mászások

Ebben az esetben a mászók hegyi vezetőt fizetnek meg a magas színvonalú irányítás érdekében. A professzionális vezetők teljes mértékben felelősséget vállalnak a csoportjukért, a kliensek helyett hozzák a döntéseket és felelősek a biztonságukért. Az ő feladatuk, hogy elősegítsék a csapat számára a cél biztonságos elérését.

Amennyiben hegyi vezetőt fizetünk meg, a kiválasztás tekintetében legyünk nagyon körültekintőek, mert itthon ez a tevékenységi kör nincsen kellően leszabályozva, amely azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek jó túravezetőink.

Amennyiben pénztárcánk és nyelvtudásunk engedi, célszerű a túracélpontunk térségében tevékenykedő UIAGM képesítéssel rendelkező hegyi vezetőket igénybe vennünk. Ők többéves hegyi vezető képzésen vesznek részt, amely nemzetközileg elismert képesítést nyújt számukra, a hegymászást oktathatják is, és emellett ők ismerik a legjobban azt a térséget, ahol tevékenykednek. Tudomásom szerint Magyarországon élő magyar nem rendelkezik ilyen képesítéssel. Ez is egy szakma, ezért az, hogy valaki jó hegymászó, még nem jelenti azt, hogy vezetőnek is jó.

A legálisan működő túravezetéssel foglalkozó cégek esetében érdemes megnézni a referenciákat, hogy jártak-e az adott térségben, mennyire ismerik azt, továbbá a túravezetők személyét és baleseti statisztikájukat, hiszen az életünk függhet egy esetlegesen rossz választástól.

Vezető nélkül

Ha vezető nélkül vágunk neki a túrának, akkor több időt vesz el tőlünk a túratervezés, illetőleg maga a program is (beszállás keresése, esetleges eltévedés, stb.), valamint a kellő tapasztalat hiánya miatt fölösleges kockázatot vállalunk. Emiatt kevesebb az esély a sikerre, a cél elérésére, és jóval nagyobb a kockázat, mintha a térséget jól ismerő vezetővel mennénk. A végén pedig lehet, hogy gazdasági szempontból is az olcsóbb túra lesz a drágább, mivel többször ki kell utaznunk a térségbe ahhoz, hogy feljussunk a hőn áhított csúcsra.
E szempontból a hegyi vezetőktől se várjunk csodát, ők ugyanis rossz időjárási körülmények között nem indulnak el, mivel a legfontosabb számukra a résztvevők biztonsága. A hátukon sem fognak felvinni senkit, vagyis fizikálisan nekünk is ott kell lenni, hogy fel tudjanak minket vezetni egy csúcsra, ha már fizettünk érte. Mindezért tehát ne kérdőjelezzük meg a vezető döntéseit, még ha számunkra nem tetszőek is, mert azok a mi biztonságunk érdekében születnek. A vezetőnek időnként népszerűtlen döntést is kell hoznia, pl. visszafordulni a csúcs alól, vagy megváltoztatni a célt. Aki egy túrát megrendel, vagy egy hegyi vezetőt kifizet, az haza is szeretne térni, mégpedig egészségesen. Aki pedig - tekintet nélkül a kockázatra - feltétlenül fel akar menni a hegyre, az egyedül is megteheti.

Milyen felszerelést vigyünk magunkkal?

Ruházat

Fontos, hogy a hegymászó ruházat védjen minket a hidegtől, széltől és víztől, továbbá az izzadságot is vezesse el.  Legyen kényelmes, könnyű és jó minőségű. Célszerű rétegesen öltözködni, hogy öltözékünket a körülményeknek megfelelően változtathassuk. Emellett a külső réteg lehetőleg legyen jól látható színű. Kesztyűből érdemes tartalék párat vinni arra az esetre, ha a használt nedvessé válna, vagy elfújná a szél. Ezen kívül téli túráinkon se maradjon otthon a napszemüveg és a fényvédő krém.

Túrafelszerelés

Hátizsákból a hétvégi túrákhoz ideális méret a kb. 35 l-es, ha pedig hálózsákot is viszünk magunkkal, akkor a 45 l-es. Nagy hidegben a termosz jó szolgálatot tesz, egyébként egy pille palack is megfelel.

Érdemes a súlyra odafigyelni. Minél kevesebb dolgot viszünk magunkkal, annál kevésbé fáradunk el, és így nagyobb távokat tudunk megtenni. Ha hirtelen elromlik az idő, kisebb súllyal gyorsabban tudunk haladni. Természetesen a legszükségesebb dolgok nem maradhatnak ki a zsákból, de törekedjünk a lehető legkisebb súlyú, és a mászáshoz szükséges minimális felszerelésre.

Télen a mély hó miatt általában túrasível, vagy hótalppal tudjuk leginkább megközelíteni a kiválasztott célpontunkat. Jó, ha van nálunk túrabot, sisak, csákány, hágóvas, kamásli, beülő, kötél, hevederek, kötélgyűrűk, karabinerek és néhány jégcsavar. Természetesen ezek használata és mennyisége is függ a kiválasztott útvonaltól.

Nagyon fontos! Hímer József hegymászó oktatóm szavait idézve: „a hegyen nincs értéke a felszerelésnek”. Ha jön egy hirtelen vihar, nem szabad bajlódni a felszerelések falból, jégből történő kiszedésével (ha csak nem szükségesek a további lejutáshoz), hanem bent kell hagyni, és a lehető leggyorsabban védett helyre menekülni. Másnap, ha javul az idő, vissza lehet menni értük.

Téli túráinkon az elsősegély csomagon kívül lavinaeszközök (lavinadetektor /pieps/, lavinaszonda, lavinalapát), bivakzsák, mobiltelefon és fejlámpa mindig legyen nálunk! Ugyanakkor nem az a fontos, milyen lavina jeladót (készüléket) használunk, hanem az, hogy ismerjük a kezelését.
A légzsák használata ugyan nem véd meg minket a zuhanástól, de több esélyünk van arra, hogy ha elsodort minket a lavina, a felszínen maradjunk.

Könnyű bivakzsák

TrekWolf tipp: Nagyon könnyű bivakzsák

Íme néhány óvintézkedés, amelyeket célszerű betartani:

  • A hegyhátak, gerincek biztonságosabbak, mint a teknők, katlanok.
  • Kerüljük ki a friss, szélfútta hó-felhalmozódásokat.
  • Meredek hegyoldalban a széleken mozogjunk, és lehetőleg a felső részüknél keresztezzük, hogy ezáltal is csökkentsük az esetleges betemetés mélységét.
  • Kerüljük a gyenge pontokat, mint pl. az egyedülálló sziklatömböket vagy bozótost.
  • Vigyázzunk, amikor kevés hóval takart területről megyünk át hóban gazdagra, ott különösen könnyen elindíthatunk egy hótáblát.
  • Csináljunk oszloptesztet (ún. „ kompressziós teszt”).
  • Vegyük figyelembe a napszakok szerinti hőmérséklet-változást és napsugárzást,
  • A hegyoldalak fekvését és a lejtők dőlésszögét.
  • A terepformákat, és a szél irányát.
  • Induljunk a túrára a lehető legkorábban, mivel a déli-délutáni órákra a hóviszonyok a hegyen egyre veszélyesebbé válhatnak.
  • Gyorsabb mászással rövidebb ideig tartózkodunk a veszélyes területen.
  • Kritikus helyeknél készítsünk nyomot lábbal vagy csákánnyal.
  • Időben vegyük fel a hágóvasat.

 

Útban a Zöld-tavi-csúcsra

Útban a Zöldtavi-csúcsra (fotó: Farkas Zsolt)

A hegyet járók 90 %-a saját maga indítja el a lavinát, azaz az ember jelentős lavinaképző tényező.

Az ember többletterhelést jelent a hótakaró felületén, ezért a hótakarót kímélni kell:

  • a terhelés csökkentéséhez tartsuk be az egymás közti távolságot (10 m felfelé menetben, 50 m lefelé),
  • kerüljük a hirtelen terhelést (esés),
  • biztos területen álljunk meg.

Objektív veszélyeknél (lavinacsatornában való áthaladás, lezuhanó jégdarab stb.) a nagy követési távolság megkönnyíti a menekülést vagy a mentést. Egyenként mindenkinél ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy „rossz időben, rossz helyen” tartózkodik, ha van követési távolság, ha nincs.
A rossz látási viszonyok és a megnövekedett lavinaveszély kombinációja nagy elővigyázatosságot, önmegtartóztatást, és esetleg a túráról való lemondást követel.

Célszerű mobiltelefonunkban a térség hegyi mentőinek, menedékházainak, és nem utolsósorban hozzátartozónk (ICE) telefonszámát elmenteni.
Egyedül sose induljunk télen, magashegyen túrázni, és mindig legyen egy kívülálló harmadik személy, aki tud róla, hogy hol tartózkodunk.
A csapatban jó, ha van olyan személy, aki tisztában van a hegyi mentés (mentés hasadékból, lavina alól, stb.) alapjaival.
Továbbá fontos, hogy legyen a tevékenységnek megfelelő, érvényes balesetbiztosításunk.


Téry-hágó a Magas-Tátrában
Téry-hágó (fotó: Farkas Zsolt)

A cikksorozatot talán a következő gondolattal lehet a leghelytállóbban lezárni: Ha a hegyekben elkövetett tévedéseinkből okulunk, azzal kétségtelenül fejlesztjük ítélőképességünket. Ne feledjük azonban, hogy elkövetett hibáink a legjobb esetben is csak kis tévedések lehetnek, mivel a hegyek az igazi hibákat nem bocsátják meg. A legjobb tehát mások hibáiból tanulni…

Szöveg: Farkas Zsolt (www.trekwolf.hu)

A témában felhasznált és javasolt irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99’ Kiadó és MAHOE)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás nyáron (Cser Kiadó, 2010)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)

gyuszi képe

#1. Hozzászólás "Magyarországon élő magyar

"Magyarországon élő magyar nem rendelkezik ilyen képesítéssel. Ez is egy szakma, ezért az, hogy valaki jó hegymászó, még nem jelenti azt, hogy vezetőnek is jó." Viszont Magyarországon, a TF-en is megszerezhető a hegymászó sportedző képesítés, amely jelen pillanatban a legmagasabb hegymászó végzettség. Érdemes tudni róla, hogy jó vezető ide, jó vezető oda, jelen pillanatban a nyugati hatóságok gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés vétségével indítanak eljárást azon "vezetők" ellen, akik legalább a fenti végzettséggel nem rendelkeznek és kiderül róluk, hogy pénzért túrát vezettek. (pl. mentés esetén a rendőrségnek kötelező kivizsgálnia az ügyet)