A Magas-Tátra kialakulása, részei és nevének eredete

A Tátra, amely a Kárpátok kb. 1200 km hosszú hegyláncához tartozik a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége. Ezt bizonyítja az északi szélesség 49° és 48°20' valamint a keleti hosszúság 19°55' és 20°25' között fekvő 785 km2-es területe. A Tátrát földrajzilag általában három nagy részre szokták felosztani.
- Magas-Tátra, ami 335 km2-t foglal el
- Liptói-Tátra, amely 383 km2-nyi területen áll
- Bélai-Tátra, a legkisebb kiterjedésű 67 km2-rel
Geológiai szempontból érdekes jelenség, hogy míg a Magas- és a Liptói-Tátra fő kőzete a gránit, addig a Bélai-Tátra jellegzetes alkotóeleme a mészkő.

Magas-Tátra

A Magas-Tátra főgerince kb. 26 km hosszan terül el, légvonalban mért legnagyobb szélessége (beleértve a Lengyel-Tátrát is) 17 km. A Liptói-Tátra főgerince kb. 42 km, a Bélai-Tátráé 7 km hosszú, így a teljes Tátra kb. 75 km-nyi szakaszra tehető, viszont légvonalban mérve csak az 56 km-t közelíti meg.
A Magas-Tátra fő gerincének számos kiágazása van. Ezek közül az öt legjelentosebb dél felé nyúlik. Nyugatról kelet felé haladva: Kriván (2494m), Koncsiszta (2535 m), Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), Nagyszalóki-csúcs (2452 m) és a Lomnici-csúcs (2632 m). Legmagasabb, de egyben a legrövidebb, a középső kiágazásnál található Gerlachfalvi-csúcs. A leghosszabb és legszerteágazóbb a Kriván kiágazása.
A hegygerincek és kiágazások ellentétjei a tátrai völgyek. Közülük a legnagyobbak nyugat-keleti irányban: a Koprova-völgy, Furkota-völgy, Mlinyica-völgy, Menguszfalvi-völgy, Batizfalvi-völgy, Kis-Tarpataki völgy és a Késmárki-Fehérvíz-völgy.

A Tátra felgyűrődése a területét borító tengerből kb. 100 millió évvel ezelőttre tehető. Azonban a hegység akkori lankás, finoman domborodó formája még semmilyen hasonlóságot nem mutatott mai arculatával. Jelentős változás a kb. 40 millió évvel később következett, amikor is erősebb hegységképződési folyamat jellemezte a mai Európa ezen területén. Külalakjának további formálásában leginkább a visszahúzódó jégtakaró volt hatással, mivel a föld felszíne 1,7 millió és 10 ezer év között többször eljegesedett. A négy tátrai jégkorszak eredménye csak a déli oldalon 35 katlan és völgy kialakulását eredményezte. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser létezett, melyek közül a legnagyobb a Poduplaszki-völgyben elterülő Fehérpataki-gleccser (14 km hosszú és 1,5 km széles) és a déli oldalon található Menguszfalvi-gleccser (11,5 km hosszú és 1,7 km széles) volt.

Bélai-Tátra

Az egykori jégárak helyét ma katlanszerű ún. cirkuszvölgyek foglalják el. Mivel a gleccserek a hegyek oldalát erősen koptatták, a patakok által létrehozott mélyedések megkülönböztethetok a jég által kialakított völgyektol. Míg a patakok völgyének keresztmetszete V betűhöz, addig a gleccservájta széles völgyek alakja U betűhöz hasonlít. Ennek oka, hogy a patakok a völgyek méretéhez viszonyítva csak keskeny sávot jelentenek, de a jégár elfoglalta a völgy teljes szélességét és vastagsága akár a 200 m-t is elérte.
A jégvájta völgyek nem egyenletesen emelkednek. Több teraszuk van, melyeket tófalak, meredek lépcsok választanak el egymástól. Ezeken a teraszokon, a mélyedésekben a morénahalmok által alkotott gátak mögött tavak keletkeztek.
Ma már egyetlen gleccser sem található a Tátra területén, mivel a meredekre csiszolt csúcsokon nem gyulhet össze akkora mennyiségu hó, hogy belőle jégár keletkezzen.

A Magas-Tátrában 97 jelentősebb csúcs emelkedik, viszont ha jobban megfigyeljük a sziklagerinceket, kiágazásokat azt vesszük észre, hogy csaknem ezer tornyot, csúcsot és szirtet tudunk megkülönböztetni. Külön érdekesség, hogy szinte minden egyes kiemelkedésnek jellegzetes elnevezése van. Ezeket vagy első megmászóiktól, vagy valamilyen természeti jelenség hatására kapták, illetve a tátraaljai emberek történeteiben szereplő alaktól "örökölték". Ilyen elnevezések például a Zöld-tavi-csúcs, a Sátán ill. a Déchy-csúcs.