A hegyek veszélyei, avagy mikor van szezonja magashegyi túráknak/mászásoknak (2. rész)

Cikkünk második részében arra kaptok választ hogy miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra, iletve mikor van idénye a hótalpas túráknak. Tovább elemezzük a veszélyeket és hogy mik a hegymászóbalesetek legfőbb okai.

Miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra?

Ősszel, az első hóesések után, még ha azok bőségesek is, a hó még nem eléggé alakult át ahhoz, hogy jó kötőanyagot alkosson, így ősszel és tél elején hasonló a helyzet az Alpokban található gleccserekkel, mint júniusban (rejtve maradnak a gleccserhasadékok, és nem minden esetben tartja meg a túrázót a hasadékot takaró hóréteg). Ebben az időszakban a sziklák általában már nem szárazak, zúzmara képződik rajtuk. Az első havazások után a naposabb részeken a sziklákon megolvad a hó, így nedvessé válnak, majd később a hőmérséklet-csökkenés hatására vékony jégréteg képződik rajtuk, ezáltal még csúszósabbak lesznek. 
A nem kellő mennyiségű hó még nem takarja el a nagyobb sziklákat, és a hóréteg sincs még kellően összeállva. Ebben az időszakban különösen igaz a mondás: a hó sokféle és változékony, ezért fontos megtanulni állapotának felismerését, keménységét, mélységét, stabilitását, és ehhez igazítani a mászásnál a megfelelő technikát, ami a fent leírtak miatt sokkal változékonyabb és időigényesebb.  A Magas-Tátrában a biztonságos kötél- és biztosítástechnika az említett környezeti viszonyok és a terep miatt több szakaszon szinte lehetetlen vállalkozás. Nem tudunk megbízható biztosító- és rögzítő-pontokat kialakítani, így a rosszul biztosított vagy a biztosítás nélküli mászás igen kockázatossá válik.

Gerlachfalvi-csúcs

A Kárpátok teteje: Gerlachfalvi-csúcs (Fotó: Farkas Zsolt)

„A „Hegymászóbalesetek Észak-Amerikában” c. jelentések szerint a hegymászóbalesetek leggyakrabban a következő okok miatt következnek be:

A leggyakoribb közvetlen okok:

  1. Kiesés vagy megcsúszás a sziklán.
  2. Megcsúszás havon vagy jégen.
  3. Hulló kő, jég vagy bármi más.


A leggyakoribb közvetett okok:

  1. Bekötés nélküli mászás.
  2. Saját képességünk túlbecsülése.
  3. Hiányos felszerelés vagy ruházat.
  4. Elégtelen vagy egyáltalán el nem helyezett biztosítás.
  5. Időjárás.”

Decemberben az időjárás borongós és változékony sok friss hóval, így az még inkább kiszámíthatatlan, és a téli időszakban ekkor a legrövidebbek a nappalok, ezért hosszabb túrákra már kevésbé alkalmas. (A Gerlachfalvi-csúcs a Sziléziai háztól téli körülmények között oda-vissza optimális esetben kb. 9-10 óra)
Télen hirtelen nagy mennyiségű hó eshet le, ami a hegyen történő mozgást megnehezítheti, ill. lehetetlenné teheti, a kialakult lavinaveszélyről nem is beszélve. A lavinák okozzák a téli balesetek több mint a felét! 
Egy alpesi mondás szerint a "szél a lavinák építőmestere". Télen a szél nemcsak a havat sodorja, hanem az alacsony hőmérséklettel párosulva a hőérzetet is jelentősen rontja. Könnyen szenvedhetünk fagyási sérüléseket.  Alacsony hőmérsékleten, szélben a kimerült vagy sérült személy különösen hajlamos a kihűlésre (hipotermia).

Gerlachfalvi-csúcs

Hőérzet kalkulátor

Összegezve: télen hatványosan megnőnek az objektív veszélyek, amit sokan alábecsülnek.

Az objektív veszélyen a hegymászók a mászóúttal kapcsolatos veszélyt értik. A leggyakoribbak: sziklaomlás, lehulló kőtömb (mászócsapat által előidézett sziklaomlás), instabil hó, hópárkányok és jégesések, gleccserhasadék és -árok, kitettség (mennyit eshet egy mászó), nagy magasság hatása az emberi szervezetre, időjárás.

Akkor mégis mikor menjünk?

Túraidény:
A Grossglockneren június végétől szeptember végéig, esetleg október elejéig. Március közepétől május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni (Tipp: amikor a Stüdlhütte nyitva van).
A Gerlachfalvi-csúcson: a június-szeptember, valamint a február-április közötti időszak.

Magas-Tátra

A Magas-Tátra áprilisban (Fotó: Farkas Zsolt)

A Magas-Tátrát méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, és emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

Tapasztalatom szerint a Magas-Tátrában a téli körülmények közötti túrázásra/mászásra a legjobb hónap az április, de a magasabban fekvő völgyekben még a május eleje is. A lavinák nagy része ekkorra már lejön, és a hó is nagyon jól össze van állva. A kuloárokban a firnhavas részeken kitűnően lehet ilyenkor haladni, élmény mászni.

A szóban forgó hegységekben a február és a március valamivel szárazabb, mint az előtte lévő hónapok.  Ezt az időszakot kevés vagy tömörebb hó, stabilabb idő, hosszabb nappalok jellemzik.
Márciusban és áprilisban úgynevezett téli körülmények között túrázhatunk/mászhatunk, így nem kell lemondanunk a téli hegyjárás örömeiről, ami jó idő esetén fáradságainkért cserébe a legcsodálatosabb élményekkel ajándékozhat meg minket.
Azonban a téli körülmények közötti túrázást sem szabad lebecsülni, ugyanúgy be kell tartani a téli túrázás/mászás szabályait, de ha megfelelő időpontban/szezonban indulunk, akkor legalább már a kockázatot csökkentettük.

Javaslom, hogy mindenki, aki érdeklődik e – sokszor cseppet sem veszélytelen – sport iránt, saját biztonsága érdekében végezzen el néhány hegymászó tanfolyamot.

Cégetek szervez-e decemberben hótalpas túrát?

A korábbiakban kifejtettek miatt az Alpokban és a Magas-Tátrában nem, a környező magashegyekben Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra) pedig azért nem, mert ilyenkor ezekben a térségekben - a ritka kivételektől eltekintve - még kevés a lehullott hó mennyisége egy jó hótalpazáshoz. Valójában az a tendencia, hogy decemberben ezek a térségek nem elég hóbiztosak.

Remélem, sikerült a hegyek sajátosságaira és veszélyeire felhívnom a figyelmet. Komolyan véve ezeket, betartva a szabályokat, fokozatosan, kitartással és gyakorlott társak segítségével biztosan a legfantasztikusabb élményekben lehet részetek.
Egy túra ugyanis akkor mondható sikerültnek, ha nem történt baleset és mindenki elégedett. E tekintetben az lényegtelen, hogy milyen meredek volt a lejtő, milyen nehezen, milyen messze, milyen magasra ment az ember, és az sem fontos, hogy a menedékházba rekordidőben tértünk vissza.

Mindezt Mark Twight (Extrém hegymászás, 1999.) szavaival lehetne a legjobban visszaadni: 
„Olyan hegymászóként, aki már nagyon sok barátot és partnert veszített el a hegyekben, másképp közelítem meg a hegyeket, mint az emberek többsége. Én úgy megyek oda, hogy túl akarom élni a túrát, és ezt már sikernek tartom. Egy új út vagy a csúcs megmászása már csak ráadás.”

A következő részben a téli túrázás szubjektív veszélyeit (az emberei tényezőket) veszem górcső alá.
-    Hogyan csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?
-    Hogyan készüljünk fel a téli túrákra?
-    Milyen felszerelést vigyünk magunkkal?
-    Hegyi vezetővel vagy anélkül vágjunk neki?
Ezekre a kérdésekre a választ a következő részben olvashatjátok.

Szöveg: Farkas Zsolt (www.trekwolf.hu)

A témában felhasznált és javasolt irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99’ Kiadó és MAHOE)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás nyáron (Cser Kiadó, 2010)
Kurt Winkler - Hans-Peter Brehm - Jürg Haltmeier: Hegymászás télen (Cser Kiadó, 2010)