A hegyek veszélyei, avagy mikor van szezonja magashegyi túráknak/mászásoknak (1. rész)
A következő gondolatok leírására az inspirált, hogy a közelmúltban elég sok hegymászó baleset történt decemberben, valamint az, hogy a túrázók gyakran hívnak fel tanácsot kérni, mikor induljanak el egy adott csúcs meghódítására.
Néhány konkrétan elhangzott kérdés a témában:
- Június első felében mennénk a Grossvenedigerre. Jó-e az időpont?
- Decemberben szeretnénk menni a Grossglocknerre, vagy a Gerlachfalvi-csúcsra a Magas-Tátrában. Van-e esélyünk a feljutásra?
- Cégetek szervez-e decemberben hótalpas túrát?
A fenti kérdésekre legrövidebben nemmel válaszolok, melyre az érdeklődők általában értetlenül reagálnak. Hogy válaszom egyértelmű legyen, az alábbiakban realizálom a feltett kérdésekre adott részletes okfejtést.
Ha az emberi tényezőkből indulunk ki, vélelmezzük, hogy a kérdezőknek megvan a megfelelő képzettségük, jártasságuk és felszerelésük ehhez a sporthoz, továbbá a magashegyi túrához/mászáshoz szükséges fizikai erőnléttel sincs gond, csupán a megfelelő tapasztalat hiányzik, hiszen ezért érdeklődtek. Emiatt a válaszok boncolgatásánál a továbbiakban az emberi tényezőkkel nem kívánok foglalkozni, bár azok kifejtése egy újabb cikkre is elegendő lenne.
A másik fontos szempont az időjárási körülmények, melyek miatt nagy a rizikó, és kicsi a valószínűsége a sikeres mászásnak. Nincs ugyanis arányban a befektetett energia és a túlzott kockázatvállalás a kapott élményért cserébe.
Mindezek alól kivételt képeznek az „extrém” hegymászók, akik felkészültek és nagy tapasztalattal rendelkeznek. Ők azok, akik jól tudják, milyen feladatra vállalkoztak. Vannak viszont olyanok is, akik szeretik a túlzott kockázatvállalást és a gyötrelmeket, mivel ez okoz nekik örömöt. A kockázat vakmerő magatartással, tudatlansággal történő megnövelése esetén azonban, ha minden jól is megy, még nem bizonyíték arra, hogy minden biztonságos volt. Lehet, hogy egyszerűen csak melléjük szegődött a szerencse.
Én az átlag képességű hegyjárókkal foglalkoznék, akik a pozitív élményekért túráznak - szerintem nagy többségünk ide tartozik -, és azokkal, akik ésszerű határokon belül szeretik a saját korlátaikat feszegetni, de bizonytalanok az indulás időpontjának tekintetében.
Miért is ne menjünk június első felében a Grossvenedigerre?
A gleccsert még ilyenkor hóréteg borítja, így rejtve maradnak a gleccserhasadékok, emiatt nyár elején igen alattomosak. A szűkebb, láthatatlan hasadékokat takaró hóréteg pedig nem mindig elég erős egy hegymászó súlyának megtartásához.
Az időjárás júniusban nem elég kiegyensúlyozott, nagyrészt csapadékos, felhős, így ha egy ködfüggöny ereszkedik a gleccserre, a hó és az ég egybeolvad határtalan fehérséget alkotva - elveszik a fent és a lent, a nyugat és a kelet -, mindez pedig a legvégsőkig próbára teszi az útkeresési gyakorlottságunkat.
Felhős időben a Grossvenediger csúcsgerince (Fotó: Farkas Zsolt)
Ebben az időszakban az Alpokban a menedékházak többsége még zárva van, csak úgynevezett winterraum-ok (téli szálláshelyek) üzemelnek a menedékházak mellett vagy alatt. A winterreaum-ban nincs személyzet, kevés a férőhely, csak ágyak és pokrócok vannak, valamint kályha tüzelővel bekészítve. A helyiek ezeket a házakat általában csak veszély (hirtelen megváltozott rossz időjárási körülmények) esetén szokták használni, ellentétben a kelet-európai hegymászókkal szemben.
Jó, de akkor mikor induljunk?
Túraidény: július elejétől szeptember végéig (Tipp: amikor a Defreggerhaus nyitva van ?).
Március elejétől május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni.
Márciusi hótalpas túra, távolban a Deffreggerhaus (Fotó: Fortuna Zoltán)
Miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra?
Erre a kérdésre a választ a következő részben olvashatjátok.
Szöveg: Farkas Zsolt (www.trekwolf.hu)
Felhasznált irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99’ Kiadó és MAHOE)
Francois Damilano, Claude Gardien: Hegyek (Megszállottaknak gyakorlati tanácsokkal) (2005., Alexandra)
